2016. augusztus 16., kedd

Isabella Cullen nem mindennapi élete /Prológus/


Drága olvasóim,


szeretném megköszönni, mindegyikőtök támogatását, jó érzés tudni, hogy még ennyi idő elteltével is van olyan személy, akit érdekel a történet. Az átírás során nem sokban fogok eltérni a régi cselekményszáltól, de lesznek olyan momentumok, amiket megváltoztattam. Remélem mindegyikőtök tetszését elnyeri majd a történet és ha nem is hosszan, de leírjátok majd a véleményeteket.

Kellemes olvasást kívánok! Vivienne Grey


1918. április 17 (szerda)

Lassan sétálva haladtam a sötét, kietlen utcán, az emberek nagy része már rég nyugovóra tért és semmi mást nem lehetett hallani, mint a lábam alatt lévő kavicsok apró nyikorgását, illetve az esőcseppek csendes hullását.
            Mindig is imádtam ezt hallgatni, mert az, ahogy az apró vízcseppek a földhöz érnek, olyan volt számomra, mint a legszebb szimfónia. De nem csak ezt szerettem benne, hanem azt a hatalmas mértékű nyugalmat is, mely csak az ilyen időjárási körülmények között szállt a környezetre. Ilyenkor mindenki visszavonult a házába, s a meleg szobákból szemlélték a kinti eseményeket.
            Szerettem a csendet, még akkor is, ha alapjában véve egy igazán csacsogó személyiség is vagyok. Az elcsendesedésre bármikor képes voltam időt szakítani, hiszen ezáltal feltöltődhettem és erőt meríthettem ahhoz, hogy átvészeljem az édesapám eltűnésének köszönhető szomorúsággal teli napokat.
            Ez az éjszaka semmiben sem különbözött a többitől, de valahol a szívem mélyén mégis éreztem, hogy hamarosan valami megváltozik. És igazam is lett.
           
            David Goron már hosszú ideje figyelt a távolból – hozzá teszem, hogy én minderről semmit sem tudtam –, majd egy óvatlan pillanatban elém állt, s mélyen a szemembe nézett. Akkor még nem tudtam, hogy mi is ő valójában, első ránézésre csak egy egyszerű srácnak tűnt, ám ez nem volt teljesen igaz.
            Hirtelen lépett elő, a sötét park egyik fájának árnyékából, én pedig rettentően megijedtem. Ám nem volt sok időm a félelemre, mert se szó, se beszéd vállamnál fogva magához rántott, majd éles fogait a nyakamba mélyesztette. Testembe hatalmas fájdalom nyílalt, torkom mélyéről pedig egy sikításszerű hörgés hallatszott. Nem is emlékszem pontosan, hogy ezután mi történt, egyszerűen csak annyit tudok, hogy vámpír lettem...

8 megjegyzés:

  1. Imádtam!!!!! :D

    Kérlek hozd minél előbb a következő részt!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Györgyi,

      hálás vagyok, hogy írtál és örömmel tölt el, hogy ennyire tetszett a prológus. :)

      Ölel, Vivienne Grey

      Törlés
  2. Szia. Nagyon jó lett. Hozd minél hamarabb a kövi részt. Ula D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ula D.!

      Köszönöm, hogy írtál és boldog vagyok, hogy neked is ennyire tetszett a történet bevezetője. :)

      Ölel, Vivienne Grey

      Törlés
  3. izgalmasnak igérkezik várom a történetet izgatottan
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Reni,

      köszönöm, hogy írtál. Remélem a későbbiekben sem okozok csalódást sem neked, sem pedig a többi olvasómnak. :)

      Ölel, Vivienne Grey

      Törlés
  4. Szia, már régen is nagyon szerettem ezt a történetedet, kíváncsi vagyok, hogy mit változtattál meg rajta. Nagyon várom a következő részt :) Bori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bori,

      köszönöm, hogy még vagy nekem. Jól esik ezt hallani. Alapvetően a történet fő szálán nem sokat változtattam, de mindenképpen lesznek benne kisebb-nagyobb eltérések. :)

      Ölel, Vivienne Grey

      Törlés